Az egyik munkatársammal nemrégiben nagyon jóba kezdtünk lenni, pedig csak nem régóta dolgozom itt, és kezdetben utáltuk egymást. Elárulta, hogy elsőre nem voltam szimpatikus neki, beképzeltnek tartott, ami talán jogos is, hiszen azzal próbáltam meg védekezni, hogy nagyra tartottam magam, így nem tudnak sebet ejteni rajtam, valamint megbántani. De aztán rájöttem, hogy ez nem feltétlenül megfelelő taktika, és egy barátságos környezetben, ahol mi is jó hangulatot szeretnénk, inkább árt, mint használ. Ezt a barátnőmet Zsókának hívják. Zsókával most már rendszeresen együtt töltjük a kávészünetünket. Legutóbb Zsóka már magánéleti problémákat is megosztott velem.
- Te, Kati! Ti milyen hitelt vettetek fel a kocsira?
- Mi szerencsére semmilyet. A férjem édesapja elhunyt, és az ő kocsiját kaptuk meg.
- Na, az jó! Mármint, hogy nem kell fizetnetek hitelt a kocsira. Sajnálom az édesapját.
- Ne szabadkozz, én sem ismertem! De akkor, ha jól értem, hitelt kell felvenni a kocsira? Nem éri meg jobban kigyűjteni rá azt a pénzt?
- Nem mondanám…. Sajnos jelenleg semmi pénzünk, az autó meg szükséges, mert vidékről nagyon nehézkes bejárni mindkettőnknek.
- Óh, hát mondjuk azt elhiszem. Kérdezd meg Petrát a pénzügyis osztályról, nem régiben új autóval jött dolgozni, és tudtommal szingli.
- Okés. Amúgy Kati…?
- Igen?
- Nemsokára lesz a szülinapom.
- Tudom. Kocsit sajnos nem tudok venni neked!
- Haha… Szóval lesz egy bulim. Eljössz?
- Naná! Ki nem hagynám!
- Komolyan?
- Komolyan! Nagy partyállat vagyok, tudod!
Zsóka jó kedvű volt. Én pedig elkezdtem törni a fejem, hogy mit vegyek neki ajándékba. Még nem ismerem annyira, hiszen csak együtt szoktunk kávézni és ennyi. Megvan! Hát akkor veszek neki egy kávécsészét! Hmm… biztos lehet kapni egy pár stílusos darabot… benéztem pár üzletbe, amit ismertem Pesten, de sajnos sehol sem találtam olyan kávéscsészét, amely igazán Zsókás lett volna.
Aztán az ajandek.varazslo.hu weboldalon találtam egy cikket, amely arról szólt, hogy milyen ajándékot adhatunk kávéimádóknak. És ott találtam nem mellesleg szép kávéscsészéket, amelyek még árban is megfizethetőek. Lehet felmérésről is olvasni, amely szerint a magyarok 80-85%-a rendszeresen kávézik és többnyire 3 csészével fogyaszt el naponta. Persze vannak akik szerint a napi 3 csésze merő túlzás, és csökkenteni kellene ezt az átlagot, viszont megint sokan azt mondják, a kávé egészséges.
További felmérés, hogy akik kávézókba járnak, azoknak fele már a kávézóba érkezés előtt tudja, hogy mit szeretne, 10-15%-uk pedig az eladótól kérdi meg, hogy mit ajánl. Szerintem alapvetően nagyon sok mindenkinek van kedvenc kávéhelye. Én nekem a Frei Café. Mindenkinek ajánlom, aki még nem próbálta volna ki, már ha létezik ilyen ember. És akkor van a munkahelyi kávéfőző, amely átlagosan megmenti a napunkat. A mi kávéfőzőnk nagyon jó minőségű kávét tud lefőzni, szerencsére a főnök is nagy kávés, így szükséges, hogy mindig erőset ihassunk. De kávés poharat mindenkinek magának kell hozni. Zsókának hol van hol nincs. És ha van is, általában egy a szélénél törött csészét használ. Csodálkoztam is, hogy eddig hogy nem vágta szét a száját!
Aztán pedig az a kávéscsésze, amit az ajandek.varazslo.hu oldalon találtam, az lenyűgözően jól nézett ki. Gyorsan meg is rendeltem. A szállításra nem kellett szerencsére sokat várni. Pár nap alatt kiszállították természetesen megfelelő csomagolásban és megfelelő állapotban.
Elérkezett a várva-várt szülinap. Nagyon izgultam, hogy Zsóka mit fog szólni. A munkahelyről csak engem hívott meg. Egy kicsikét feszengtem. De aztán kiderült, hogy a barátnői nagyon jó fejek. És Zsóka örült az ajándékomnak is! Azt mondta, meglepődött, hogy ilyen jól eltaláltam a stílusát. Látszott, hogy itt nem csak udvariaskodásról van szó, tehát tényleg eltaláltam a stílusát. Azóta is azt használja a munkahelyen. A törött, régi csésze pedig a kukában végezte.